Ez egy átlagos nap! De még is más! Felkelek fel veszem a legszebb ruhámat ki sminkelem magam és útnak indulok nyitni a szoláriumot hisz mindjárt 9 óra. Meséltem már nektek, hogy sajnos az egyik munkahelyem be fog zárni és eddig úgy nézett ki, hogy múlthét szombaton voltam utoljára a szoliba de kis remény megvolt hátha még ezen a héten behívnak és hála az istennek mai nap folyamán 3 ig. még itt vagyok sajnos egész napot nem bírtam elvállalni mert este edzésem lesz.  Szóval sajnálom hisz nekem ez volt az egyik álom melóm nagyon szerettem itt dolgozni. Úgyhogy pár óra és sajnos ennyi volt.

Tegnap délután volt egy kis időm és kíváncsiságból mondom rá nézek a régebbi honlapjaimra hisz régen is szerkesztettem oldalakat volt egy blogom egy Sofia Boutellea és Justin Bieber rajongó oldalam is de aztán tanulás és egyéb okok miatt sajnos abba hagytam szóval az a lényeg, hogy régebben is foglalkoztam honlap szerkesztéssel és nagyon szerettem annak ellenére, hogy nagyon sok munka van benne.  Szóval igen régen nagy Justin Bieber rajongó voltam nagyon szerettem így készítettem egy honlapot ahol mindenféle információt meg lehetett találni turné állomások koncert hírek. egyszóval mindent és rá bukkantam egy menüpontra amire én nem is emlékeztem már a menüben ki talált történet volt, amit én találtam ki. Elolvastam az első bejegyzést és a hideg kirázott!

„Egyik nap sütött a nap, és gondoltam kimegyek táncolni. Táncoltam olyan fél óra hosszát, amikor kikapcsoltam a zenét, és leültem a lépcsőre. Pont oda sütött a nap, és felnéztem az égre, gondolkoztam, hogy van-e értelme annak, hogy itt táncolok az udvaron. Szívesen lennék háttértáncos, és egyéb, de sajnos nem tudom, hogy. Hallok egy hangot:
- Michaela kislányom gyere be, ebéd! - mondta az anyukám.”

Hisz a bejegyzésben magamra ismertem, hogy 8 ével ezelőtt valóban minden nap kint voltam az udvaron tácoltam és arról álmodoztam, hogy egyszer háttér tanos leszek.  8 év elteltével nem lettem háttértáncos de egy klassz tánciskola tagja lehetek. 

Szóval a történetről annyit, hogy 8 ével ezelőtt íródott 16 éves voltam. Igaz nem egy remekmű és nem is fognak a kiadók felfigyelni rá de én veletek meg szeretném osztani.

ha a bővebbenre kattintasz megtalálod a történetet.
 

Egyik nap sütött a nap, és gondoltam kimegyek táncolni. Táncoltam olyan fél óra hosszát, amikor kikapcsoltam a zenét, és leültem a lépcsőre. Pont oda sütött a nap, és felnéztem az égre, gondolkoztam, hogy van-e értelme annak, hogy itt táncolok az udvaron. Szívesen lennék háttértáncos, és egyéb, de sajnos nem tudom, hogy. Hallok egy hangot:
- Michaela kislányom gyere be, ebéd! - mondta az anyukám.
Bementem, és kaptam egyből egy kérdést:
- Mi baj van? - kérdezte anyukám.
Semmi semmi, és ahogy ki mondtam már be is mentem a szobámba, gondolkoztam, és felnéztem a szobám falára, ami tele volt Sofia Boutella képeivel. Hogy lehetnék én is ilyen sikeres és jó táncos?
Csörög a telefonom "tick tock tick tock hey Madonna":
- Igen - felvettem a telefont, és kíváncsian beleszóltam.
- Hello Maya vagyok. Elhoznád a kabátom, amit ott hagytam nálatok? - szólalt meg az egyik legjobb barátnőm.
- De átmegyek. - kicsit fáradtan, és nem sok kedvel válaszoltam.
- Rendben, akkor szia! - és elköszönt.
Gyorsan felöltöztem, és elköszöntem anyától, út közben hallgattam a "black eyed peas imma be-t", majd barátnőmhöz érve csengetek és kijön:
- Nah végre, hogy jöttél már! - szólt kicsit idegesen.
- Bocsi csak dugó volt.
- Hoztad? - kérdezi barátnőm.
- Persze! – válaszoltam, és bementem.
Nem is mentem nagyon be, csak a konyhában leültem, és TV-re lettem figyelmes, épp a kedvenc zenecsatornám ment a TV-ben, és néztem-néztem, és azt hiszem Justin Bieber egyik száma ment. Megszólal barátnőm:
- Nézd, ez a fiú olyan helyes! - mondta barátnőm.
- Igen az, és még milyen tehetséges. - tettem hozzá, és elgondolkoztam.
- Ugye őt úgy fedezték fel, hogy tett fel youtubra videókat, amibe énekelt, és Usher felnézett rá? Nem? - kérdeztem barátnőmtől.
- Én nem tudom, lehet. - válaszolt Maya, és közben a hűtőben keresett valamit, és kérdezte:
- Éhes vagy? 
- Áh dehogy, de most mennem kell. Szia! - és gyorsan el is szaladtam.
- Szia, de hova mész ilyen gyorsan? - utánam kiabált, és meglepődött, hogy mi jött rám, de én már akkor a lépcsőnél jártam. Haza mentem és nem is kapcsoltam be a lapotopomat, hogy meg nézzem a szokásos dolgokat, mint: Facebook, Twitter. Csak mentem fürdeni, és már is aludtam. De valahogy egész este nem tudtam aludni, csak forgolódtam, hiszen mindig az járt a fejembe, hogy hátha sikerűl. Olyan 3 óra lehetett, amikor elaludtam.
Reggel korán felkeltem, és ismét kimentem táncolni, meghallgattam a black eyed peas imma be-t, és tudtam ez az a szám, amire táncolni kéne.
Elkezdtem gondolkozni, és bele is kezdtem, már félig ki is találtam a koreográfiát, és be is tanultam. De olyan meleg volt, és még mindig nem volt jó kedvem, hiszen nem olyan könnyű el kezdeni semmit se. De ha sikerül minden, akkor megéri. Egyből példaképemre gondoltam, Sofiara, hogy ő se úgy kezdet, hogy hopp, és Madonna háttértáncosa lett. Bementem a házba, kicsit pihentem, amikor kiabálok a szobámból. Rob gyere már egy kicsit:
- Mi az, mi az ilyen sürgős? - kérdezte tőlem testvérem, és csak a kezébe nyomtam a telefonomat.
- Most ezzel mit csináljak? - kérdezte Rob.
- Csak vedd fel - feleltem.
- Rendben, de mit kezdesz ezzel? - kérdezte testvérem. és furcsán nézett rám.
- Majd meg látod - kacsintottam egyet, és bekapcsoltam a zenét.
Azt hiszem egy rengetegszer újra kellet venni, mert nem sikerült először se másodjára, majd csak harmadjára. Tesóm megszólal:
- Szerintem jó lesz ez, már különben is már fáradok.
- Minden kezdet nehéz! - mosolyogva válaszoltam, és szaladtam be a laptopomhoz.